“A PCOS diagnózis 20 éves korom óta tartott velem: hol nőgyógyászaton, hol endokrinológián, hol a kórházban került a leleteimre. Szedtem gyógyszereket, tartottam diétát, mozogtam rendszeresen, de úgy tűnt mind’ hiába. Sajnos a ciszták velem maradtak, aggasztottak minden hónapban. A terápiát nem emiatt kezdtem el, valahogy mégis sokszor szóba került ez is, amikor azon dolgoztunk hogyan válhatnék lélekben felnőtté, hogyan kerüljek közelebb önmagamhoz és a nőiességemhez. Nem követendő a példa, de két évig egyáltalán nem jártam orvosnál (most 32 éves vagyok) és amikor nemrég elmentem egy rákszűrésre, nem mertem hinni az első leletnek! A petefészkeim makk egészségesek. Biztosan tévedés, esetleg rossz az ultrahang – gondoltam. Azonban a második orvos, aki azt mondta, hogy nincs semmi bajom és leírta, hogy „norm. nagyságú és szerkezetű petefészkek” könnyeket csalt a szemembe! A szívem mélyén már egy ideje éreztem, hogy minden rendben van, de most kézzelfogható eredménnyel a kezemben vagyok nyugodt és boldog! Ezúton is leírhatatlanul, nagyon nagyon köszönöm! J Edit”
“Kedves Krisztina!
Néhány éve a segítségedet kértem egy magánéleti mélypont miatt. Búcsúzóul kérted, hogy jelezzek vissza időnként, hogy hogyan állnak a dolgaim.
Az utolsó találkozásunk óta nagyon sokat változott az életem. Le tudtam zárni azt a zűrös időszakot és Balázzsal kitartó, közös erőfeszítések árán sikerült helyrehoznunk a házasságunkat. Közös programokat szerveztünk, elkezdtünk táncolni járni, közös barátokat szereztünk, megtanultunk megnyílni, újra megbízni egymásban, új értékrendet alakítottunk ki. Közhely, de új alapokra helyeztük a kapcsolatunkat, ami utána fokozatosan egyre jobb lett. Azt mondhatom, hogy soha nem volt még ilyen erős és jól működő a kapcsolatunk, mint most.
Idén februárban megszületett kisfiunk, Ádám. Az, hogy az ő szülei lehetünk, hogy mi így együtt egy család lehetünk, a legnagyobb ajándék az élettől. Nem gondoltam volna akkoriban, amikor először jártam nálad, hogy ilyen jól fog alakulni az életem. Nagyon boldog vagyok és hálás a Jóistennek, amiért ilyen életem lehet. Úgy érzem nem is kívánhatnék jelenleg többet, csak azt, hogy ennél rosszabb soha ne legyen. 🙂
Szeretném még egyszer megköszönni a segítséged, ami nélkül biztosan nem tudtam volna akkor, arról a pontról jó irányba terelni az életem.
Kívánom, hogy a tudásod és a munkád minél több ember számára nyújtson segítséget a jövőben is!
A legjobbakat kívánva, üdvözlettel:T.”
“Azt hiszem, amit a múltkori ülésen tapasztaltam, az az a fogalom lehet, amit máshol “neuro-plasticity”-ként ismertem meg. Mint amikor átmágneseznek egy darab vasat. A változás azonnali és akár teljesen a másik irányba fordít erőlködés nélkül. Képességek kialakítására, fejlesztésére használják. Tulajdonképpen a “hidd el és menni fog”, csakhogy amit átéltem ténylegesen áthuzalozza a gondolkodást, ahelyett, hogy erővel kéne leküzdeni a korábbi reflexeket. Nagyon köszönöm, mert eddig nem sikerült így a meditáció, hiába ismertem a menetét. L”
“… a főiskola vége felé jött el a szar korszakom. Szorongás, az állandó „mitgondolnakmásokrólam” érzés, a megfelelési kényszer. Ezek bénítottak meg végül (étvágytalanság, álmatlanság), teljesen bezárkóztam, mert féltem attól, hogy nem leszek képes mindig a 110%-ot hozni mások előtt, mindig jó vicceket mondani, amiken mások nevetnek majd. Ez a valóságban odáig hatott, hogy a fősulis éveim végére, illetve az első munkahelyem ideje alatt, amiknek papíron a bulizásról, szabadsággal teli tapasztalatszerzésről kellene, hogy szóljanak, a közelemben lévőket sikerült eltávolítanom magamtól: a gyereigyunkmegegysört, vagy jösszazestibuliba kérdésekre egy idő után, már kb. 10 különböző kifogást tudtam csípőből mondani. A munkába menekültem, mert ott nagyon jól működött egyedül ez a védelmi taktika, de a magánéletben inkább bezárkózva kerültem el az esetleges bukásokat.Az egész, nihilszerű szar állapotomból, ami így visszagondolva kb. 3-4 évig tartott, végül két nő mozdított el: az egyik a barátnőm, a másik pedig a pszichológusom. Mivel éreztem, hogy ez a lány „A” lány, de egyszerűen nem mertem/bírtam/tudtam elhívni randizni, mert egy kis töketlen gyökér voltam.Ekkor döntöttem el, hogy keresnem kell valakit, akivel képes leszek átbeszélni a dolgaimat, illetve akinek segítségével szét tudom szedni magam darabokra, hogy újra felépítsem magam. Nagygenerálozás, ahogy én mondtam/gondoltam annak idején… nehezen adtam rá a fejem, hogy egy vadidegen ember előtt feltárjam az összes titkomat: a nemi életemtől, a szüleim majdnem válásán át, az összes szarig, ami valaha történhetett velem és formálta a személyiségemet. …Nos, végül kb. 2014 tavasza óta nem járok pszichológushoz, úgy gondolom addigra sikerült minden puzzle-t visszatenni a megfelelő helyre és átbeszélni a szükséges dolgokat, megérteni az okokat, összefüggéseket. Egyébként a megtett utat, a fejlődést akármilyen szar helyről/hangulatból is indultam, életem egyik legjobb élményének tartom, hatalmas önismereti training-gel ért fel számomra. T.”